Grief of 1000 Nights

Hmmm.... vagy mindenki most nyaral vagy mindenki abbahagyta a fogyókúrát - legalábbis a kedvenc blogjaimat hiába keresem fel új bejegyzésekért. Nem jau van ez így.... Szóval mindenkinek azt üzenem, hogy ne adja fel, akkor sem, ha volt egy-két nap kilengés, bár pont én beszélek, aki folyamatosan ezt művelte az elmúlt 3 évben. Eh...

Most csak annyit akartam megjegyezni, hogy bazi jó érzés ám, ha az ember nem zabálja tele magát annyira, hogy csak pihegni tud - egy pár héttel ezelőtt még simán megcsináltam volna, de most nincs rá igényem. Sőt, ennyi visszafogottság után még azt is simán megcsináltam, hogy 2-3 pici kanállal ettem egy tiramisuból, majd úgy, ahogy volt, vissza is pakoltam, mert nem esett jól (amúgy tudtam, hogy ez lesz, mert nem is kívántam, csak kíváncsi voltam, hogy tényleg így van-e).

Szóval minden fogyókúrázó bajtársnak azt üzenném, hogy próbálja ki két-három hétig ezt a minimális (vagy inkább semmi) cukor és liszt történetet, hátha másnak is ugyanennyire bejön....

Juj, rossz eb vagyok, hogy ilyen sokáig nem írtam, de vidéken voltam, napozgattam, olvasgattam  - szóval mindenféle internetmentes dolgot műveltem, tisztára, mint az állatok.

Közben volt egy lelkileg nagyon rossz napom -  semmi konkrét oka nem volt, de biztos másoknak is vannak olyan napjai, amikor semmihez semmi kedve, maximum a nyafogáshoz. Közben próbálom feltornázni az alvásomat napi 7-8 órára, de még elég sokat "forgolódom" - és nagy küzdelmek árán néha sikerül kicsit máson is gondolkoznom, mint a munkán. Szóval haladok, leginkább hangyalépésekkel, ráadásul kettőt előre, egyet hátra módon, de nagyítóval már látható, hogy valamennyi utat megtettem.

No de térjünk rá a súlyproblémákra és egyéb huncutságokra, mert tulajdonképpen az a sarkallatos pontja az életemnek :-) Szóval nagyjából 2-3 hete kezdtem el odafigyelni az étkezéseimre, pontosabban a mit ne egyek részére, ami nagyon hasznos ötletnek bizonyult. Eleinte kilókban nem volt igazán mérhető a változás, de a hasam szépen lelapult, már egyre kevesebb ficcen ki belőle, amikor felveszem mondjuk a kedvenc szoknyámat és ezt mindenképpen nagy pozitívum. Hozzátéve, hogy abszolút nem számolgatok semmilyen kalóriákat, egyszerűen csak nem eszem cukros, lisztes és tejes dolgokat (körülbelül ez a lényeg) - azért teljesen mazochista nem vagyok, ha éppen nincs szója- vagy kókusztej a kéznél akkor teszek a kávémba egy nyeletnyi tejet illetve tegnap például ettem egy sajtos-salátás szendvicset (más megoldás nem lévén).

Éhezni egyáltalán nem éhezek és sokkal egészségesebb lett a viszonyom az evéssel, megtanultam lassabban enni, többet rágni, ami eddig nagyon nagy hibája volt az étkezéseimnek. Nincsenek zabarohamaim. És nem eszem hülye rágcsákat (chips, ropi, jégkrém, üdítő), úgyhogy tegnap borozgattam egy komámmal és borkorcsolyának aszaltgyümölcsöket és magokat eszegettünk. Elmondhatatlanul sokkal jobb érzés, mintha mondjuk ropizgattunk volna.

Szóval egyelőre mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne azt válogassa, hogy mennyit eszik, hanem azt, hogy miből. Találtam is egy jó gondolatot Szendi Gábornál (nem tudom, hogy az övé-e meg nem is valószínű, hogy teljesen pontosan idézem), szóval az a lényege, ha mondjuk az ember ebéd után még megeszik egy kis édességet "fojtásnak", akkor képtelen lenne mondjuk ugyanannyi kalóriát megenni valami egészségesebb ételben. Na ez nekem is zavaros (vagy én vagyok zavaros), de vegyük azt, hogy megeszik az ember egy szelet csokitortát, az mondjuk 200-300 kalória, ami mondjuk almában 10 darab lenne. Ugye rengetegnek hangzik?

És végül írok valamit a súlyom állásáról is: ugye 210 fonttal kezdtem, hát most tádám csak 193  vagyok éppen. ("magyarul" 95,5 kilóról indultam és most 87,5 vagyok). Ez még mindig rettenetes számomra, de tekintve, hogy közben nem mozogtam semmit, nem koplaltam (leszámítva a neerát, de azt meg nem sorolnám a koplaláshoz, az más + azzal nem is fogy az ember, nyilván, csak azon az egy héten), szóval ahhoz képest nem annyira gáz ez a - 8 kiló, igaz? :-)

Kaptam két nagyon aranyos emailt az ismeretlen ismerőseimtől (egyben bajtársaimtól), úgyhogy innen is nagyon nagy köszi, nagyon jól estek!

Már úgy egy hete odafigyelek arra, hogy nagyjűból lecsökkentsem a szénhidrát fogyasztást, lehet, hogy emiatt is vagyok nyomott egy kicsit, de remélem, hogy elmúlik lassan - ma például egy kis napozással próbáltam kisimítani a becsavarodott idegeimet - persze nem bikiniben, mert elrettent a hasam látványa.

Kérdezte valaki, hogy jó, de akkor mit is eszek? Hát ma a következő volt a menü:

 

Reggeli: kicsi köményes sajt, kalifornia paprika, sörretek, nektarin

Ebéd: afrikai harcsa + gomba, citromos-kapros lében párolva, kis borssal megszórva

Vacsora: maradék gomba + saláta, paradicsom + kis reszelt sajt az íze végett.

Napközben még befaltam egy kis cseresznyét és málnát.

Egyébként, ha nagyon éhes vagyok édességre (bár nem vagyok édes szájú, úgyhogy ez viszonylag ritka), akkor benyomok egy ilyen DM-ben kapható gyümölcs rudacskát (nem tudom mi a neve) illetve néhány szem natúr kesudiót. Bár annyira nem vészes, nincsenek ilyen éhségrohamaim.

Most pedig megpróbálom kialudni magamat.

Hát nem mondom, hogy 100x jobb a kedvem, de azért alakul.

Csináltam egy ilyen motívációs képet, bár én valahogy sokkal nagyobbnak látom a különbséget 95 és 60 kiló között.

Legalább azt elmondhatom magamról, hogy már 90 kiló alatt vagyok. Tartósan.

Elérkeztem a 13. bejegyzéshez és hát.... nem nagyon hiszek a babonákban, de most csak nyafogni fogok. Mert éppen az jár a fejemben, hogy nekem már az életben nem fog sikerülni leadni azt a 30 kilót, amit még kéne, hogy én vagyok a világ legrondább bőrű embere és egyébként is valahogy mostanában folyton nyomott a hangulatom és valahogy nem tudok mit kezdeni magammal. Nem tudom, hogy ezen hogy tudnék segíteni, eh.... valahogy nem tudom kipihenni magam, mert mindig, mire sikerülne valami közbe jön (munka, de főleg mások miatt szívok, sajnos) és az egész folyamat a visszájára sül el.

Most is az volt, hogy tegnap olyan este héttől éjfélig kellett még dolgoznom, ma reggel meg reggel héttől délig, de már majdnem szó szerint hánytam a végén.

Jó lenne, ha valami kilendítene erről a holtpontról, biztosan segítene, ha mozognék vagy valami, de a kötelező körökön kívül képtelen vagyok magamat rávenni bármire is. Egyedül a kajára tudok odafigyelni és hiába vagyok nyafi, nem csábultam el egy negyed kekszre sem, pedig bőven van itthon. Valahogy tényleg szénhidrát undorom lett, azt hiszem, ami nem feltétlenül baj, de lehet, hogy pont amiatt vagyok ilyen nyafi.

Megpróbálok egy kicsit többet aludni, mert szerintem azért is vagyok ilyen letört bilifüle, mert annyira megszoktam, hogy 5-6 órákat alszom, hogy 7-nél többet egyszerűen már nem tudok, pedig régebben a 9 volt az ideális. Szóval szerintem ma 10-kor lefekszem és szorítok, nehogy 5-kor felkeljek, ahogy szoktam.

Pff. Jó lenne már legalább az első 10 kilón túl lenni, attól lehet, hogy jobban érezném magam. Bár reggel olyan lapos volt a hasam, mint már régen....

Szóval a neera teljesen jól sült el, meg is jegyezték a végén, hogy látszik rajtam a hatása, úgyhogy megérte, jelentem.

Azóta elmentem nyaralgatni, úgyhogy ezért sem jelentkeztem, mert nagyon ritkán vagyok gép előtt (szerencsére). A nagy nyaralgatás közben viszont kezembe akadt Szendi Gábor új könyve, amit miért is ne? alapon elolvastam. Nem értek hozzá, nyilván, de érdekesnek találtam, amiket leírt, meg igazából amit a táplálkozásról írt, az valami olyasmi, amit én is régóta "érzek" magamban. Ha magamnak főztem, akkor eddig is mindig valami egyszerű dolgot dobtam össze és jól esett. A dolog akkor szokott elromlani, amikor elutazom / vendégségbe megyek, de most nagyon odafigyelek. Szóval elolvatam a könyvet és gondoltam, hogy akkor építkezek ebből egy kicsit és összerakok magamnak valami szabályrendszert. Persze ez az egész étrend a húsevőknek kedvez, amire én ennyi év vegaság után már képtelen lennék, úgyhogy marada a tengeri herkentyű és hal téma. Ebben szívesen engedek, mert szeretem őket és úgy érzem, hogy egészségügyi szempontból fontos.

Szóval ezeket eszem: gyümölcs, zöldség, tengeri élőlények, magvak és egy kis sajt meg valami olaj, ízesítésnek. A gyümölcs, zöldség nem konverv, a magvak nem sózottak, nem növényi olajasak, stb. De meglátjuk, hogy mi fog belőle kisülni. Egyerlőre 3 nap után teljesen jól érzem magam tőlük. Szerintem a súlyom nem nagyon változott mostanéban, bár mérlegszegény környezetben vagy.

Először is nagy gratuláció John Godmannek, aki sosem lesz gondolom cingár alkat (nem is állna jól neki), de azért így sokkal jobb (a 2009-es képe nagyon ijesztő :-/)

Én tovább haladtam a neerával (4. nap), bár most nem tudom, hogy fogytam-e, mert ahol vagyok ott nincs mérleg, de ez talán nem is érdekes, inkább büszke vagyok magamra :-) Tegnap este mondjuk volt egy kis kísértés (nem éhes voltam, csak folyamatosan kajáról beszéltek mellettem és nem tudom.... úgy megnyaltam volna egy sajtot vagy valami :-), de sikerült ellenállni, úgyhogy szuperság.

Azt írták, hogy az 5. naptól már könnyedén végigcsinálja az ember, de nekem eddig sem volt nehéz, úgyhogy, ha mostantól még könnyebb lesz, akkor állok elébe! :-)

Elrettentésül...

(én 173 centi vagyok, úgyhogy ahhoz mérten):

95 kilo ---> BMI 32 (OBESE)

90 kilo ---> BMI 30 (OBESE)

85 kilo ---> BMI 29 (PRONE TO HEALTH RISKS)

80 kilo ---> BMI 27 (PRONE TO HEALTH RISKS)

75 kilo ---> BMI 25 (DESIRABLE)

70 kilo ---> BMI 24 (DESIRABLE)

65 kilo ---> BMI 22 (DESIRABLE)

60 kilo ---> BMI 20 (DESIRABLE)

Ez idő szerint az Obese kategóriából már nagyjábból kiestem, de akkor is rettenetes....

És vége a harmadik neera napnak. A mérleg 195,4-et mutatott, remélem, hogy valamennyi meg is marad ebből a súlyveszteségből :-)

A hasam egész szép lapos lett (mostani önmagához képest) és egyáltalán nem zavar sem az ételek szaga, sem az, ha esznek mellettem, pedig tegnap szinte folyamatosan evett valaki a társaságomban (vagy kaját melegített). De még annyi sem jutott eszembe, hogy "Fú, csak az íze végett beleharapok.". Tényleg tök jókat alszom és egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, éhesnek vagy levertnek, és abszolút jókedvem van.

Mindezeken túl azt gondolom, hogy csak annak érdemes kipróbálnia ezt, aki lelkileg megérett a dologra. Úgy biztos nem fog menni, ha "csak úgy" belevág. (számos ismerősöm van, aki 1-2 nap után feladta és azt is végig szenvedte)

Neera: túl a második napon.

A mérleg az első nap után rögtö 196.4 fontot mutatott, ami legalábbis lelkesítően hatott. Szerintem lelkileg az első két napot a legnehezebb kibírni, de többé-kevésbé simán ment. Éhesnek egyáltalán nem voltam éhes, max egy picit, de amikor ittam egy pár kortyot az italból, akkor rögtön elmúlt. Azt "furcsa" megállni, hogy a konyhában ne csipegessek bele a kirakott kekszbe, de meggyőztem magam, hogy az csak egy rossz reflex (és tényleg az).

Fáradt egyáltalán nem vagyok és tényleg jobban alszik az ember üres hassal, úgyhogy már csak azért sem. Két mellékhatása volt, az egyik az, hogy tegnap fájdogált a fejem (illetve nem is fájt, olyan volt, mintha egy kis doboz lenne rajta :-) illetve baromi lepedékes a nyelvem, de hát a mérgek távoznak, úgyhogy leszámítva azt, hogy óránként fogat (illetve nyelvet) mosok, nem igazán zavar.

Annyira az sem zavar, hogy 2 napja ugyanazt a löttyöt iszom (illetve azért rengeteg vizet is megittam + teát), de meglátjuk, hogy ma mi lesz belőle, elég rohangászós napom lesz....

Amúgy a következő az órarend:

 

1-2. nap: Ebben a szakaszban a legtöbb ember éhes, ezért fontos, hogy a kúraitalt mindig tartsa kéznél. Érezhet enyhe fejfájást, tehát figyeljen az elegendő folyadékbevitelre.

3-5. nap: Az enyhe szédülés vagy gyengeségérzés normális, mivel a mérgek a kiürülés előtt felszabadulnak, és bekerülnek a véráramba, de azért egészébe véve nem érzi magát rosszul. Pszichológiailag ez a legnagyobb próbatétel ideje. Tartson ki! Ha eljut az 5. naphoz, akkor könnyedén végig fogja csinálni.

6-10. nap: Egyre jobb! A salakanyag kiürül és a szervezet nagy köszönettel sóhajt fel. A könnyűség, tisztaság, szbadség érzése kézzelfogható. Jutalmazza meg magát valami különlegességgel, amikor befejezi a kúrát.

 

Először is, mielőtt elfelejtem, éppen 199,6 fontnál tartottam reggel.

Már jó régóta gondolkozom azon, hogy kipróbálom a NEERA kúrát, az egyik barátnőm féléve kipróbálta és ódákat zengett róla (munkatársak is vagyunk, úgyhogy viszonylag sokat hallottam róla + meg is tudtam kóstolni az italt). Szóval bogarat ültetett a fülembe. Egy másik ismerősöm később egy napra kipróbálta, de azt mondta, hogy szerinte rettenetes meg drága meg a satöbbi. De engem azért érdekelt és úgy éreztem, hogy mindenképpen ki kell próbálnom. Amúgy is szeretek ilyen radikális lenni, valahogy sokkal könnyebb nem enni semmit, mint keveset enni. Az elmúlt napokban (illetve már hetekben) ugye kevesebbet ettem és ma valahogy úgy keltem fel, hogy igen, ma kell elkezdenem. Úgyhogy reggel elkúsztam a DM-be és megvettem (amúgy olyan 6500 Ft a 3 napos adag, de 15%-os kedvezménnyel lejön belőle egy ezres, kb, ennyit úgy is elzabálnék 3 nap alatt, szóval pont nem drága). Utána vettem egy kiló citromot is cayanne borsot egyelőre nem találta, de valahol olvastam, hogy megteszi a gyömbér is, úgyhogy az került bele.

A recept nagyon egyszerű: 1,5 dl szirup + 1,5 dl citromlé (ezt három darab citromból sikerült kisajtolni) + késhegynyi fűszer + 1,7 liter víz. Szóval összesen 2 liter a napi adag, amit 4 0,5 literes üvegbe porcióztam ki és beraktam a hűtőbe, hiszen meleg van. Végül három üveggel ittam meg (nyugi, mellette még 1,5-2 liter folyadékot megittam, víz és tea formájában), de ennek főleg az az oka, hogy nekem túl édes.

Az első nap tapasztalata annyi, hogy tényleg elveszi az éhséget - legalábbis valahányszor egy picit is rámtört, kortyoltam és teljesen elmúlt. Szóval összességébe véve az első nap nagyon simán ment.

Kicsit szomorúan bámultam ma a hasamat, amin van egy olyan jó 15-20 centis hájréteg. Rossz belegondolni, hogy régebben kockás volt (már amennyire egy nőé lehet).

Kíváncsi vagyok, hogy holnap ilyenkor mit fogok érezni. Vagy két nap múlva. Remélem nem fogom feladni, de úgy érzem, hogy nem, mert megérett rá az idő.

A fitball a barátod... és Tammy is.

És persze egy kis hasizom gyakorlat is, 5 percben:

Kezdeném azzal, hogy egy hét alatt sikerült 5 fontot leadnom (a mérlegem tud abban is mérni és ugye sokkal lelkesítőbb az eredmény így :-), úgyhogy már csak kereken 200 font vagyok, ami még sajnos mindig az "obese" kategória és nem az overweight - legalábbis az én magaságommal. Valamint a napokban először hívott valaki molettnek, amiben nyilván igaza volt, de tök rosszul éreztem magam tőle, mert a) utálom ezt a szót b) a lelkem mélyén nem érzem magam annak, mert ugye ez csak az utóbbi pár hét hozadéka :-/ Másrészről meg beszéltem az egyik régi barátom férjével (tök jóban vagyunk), aki megjegyezte, hogy legyek már annyira jó csaj, mint régen... szóval az inspiráció megvolt...

Az elmúlt hetekben egyébként beszereztem egy bőrfeszesítős bérletet (ultrahang és vákum), hogy a lerakódott zsírt feloldják nekem. Brrr... kicsit fájdalmas volt az első 3 alkalom, de állítólag 5-6 után már meg sem érzem... azaz meg sem érezném, de akkor magasabb fokozatra kapcsolnak. Szóval majd meglátjuk, hogy milyen eredménye lesz, mindenképpen beszámolok róla.

Elmentem reflexológushoz is éstisztáztuk, hogy mi az, amire szükségem lenne (persze én is tudom, csak megerősített benne), szóval lassabban kell ennem, naponta kéne izzadnom és ideje lenne tornáztatni a gerincem.

A pánikolás néha jobb, néha rosszabb. Vettem nyugtató herbateát, kipróbálom, hátha valamennyit segít. Meg igyekszem nagyon keveset gépezni, azért is írok ritkán bejegyzéseket.

Semmi különös nem történt, azért nem írtam, csak próbáltam csökkenteni a munkát és ezzel a stresszt + a pánikot és egészen jól alakulnak a dologok. Mármint egy hét alatt is jelentősen csökkent. Most csak az a bajom, hogy folyamatosan fáradtnak érzem magam, eh... Ezt is az ágyamból írom.  :-)

Szóval sok mindent műveltem közben, az egyik az volt, hogy beszereztem egy steppert vagy hogy hívják és olyan napi 10-20 percet el fogok vele szórakozni, úgy tűnik (nyilván nem sok, de az eddigi nullánál mindenképpen 10-20 perccel több), valamint feliratkoztam az Everyday Health-re, hogy számon tudjam tartani, hogy mit ettem, mit mozogtam, mekkora súlynál tartok. Tudom, hogy mindenki azt mondja, hogy nem érdemes minden nap nézni, de az legalább valamilyen feedback. Ráadásul gondoltam, hogy inkább "pound"-ra váltom a mértékegységet, mert az sokkal látványosabb, mint a kiló.

A súlyom alapján 2000 kalóriát engedett meg mára, ebből 757 meg is maradt.

Holnap reggel megnézem, hogy mennyi a súlyom pontosan :-)

Rebellions of the belly are the worst.
- Francis Bacon

Lássunk hogy is állunk: második napja nem iszom kávét - szerencsére most nem is kívánom annyira, illetve csak reggel, de akkor pótoltam egy kevés meleg tejjel. Emiatt viszont tiszta zizi vagyok, folyamatosan fetrengenék. Remélem, hogy hamarosan elmúlik.

A cigarettát is visszafogtam, egyelőre nem annyira nehéz - mondjuk szándékosan nem is megyek dohányos ismerősökkel este inni, szóval nagyon motiváció sincs, szóval csak akkor gyújtok rá, ha nagyon feszengek, ami olyan 3 óránként fordul elő, de úgy érzem, hogy lesz ez még jobb is.

Szerencsére a többi dolog is változóban van, a hasam eddig úgy nézett ki, mint a 6 hónapos terhes barátnőmé, most már sokkal kisebb, köszönhetően gondolom annak, hogy ha zabálok is, akkor is salátát vagy valami idénygyümölcsöt zabálok és nem mondjuk dupla adag sajtos-tejfölös tésztát. Az lenne a cél, hogy valami egészséges viszony alakítsak ki a kajával, mert most elég "odi et amo" viszonyban vagyunk. Gyűlölöm, mert ugye a sok kajálástól nézek ki úgy, ahogy és szeretem, mert ugye rá mindig számíthattam a bajba. Egy barátom kisgyereke azt mondta a múltkor, hogy neki csak azért kell, mert az az üzemanyag. Ez egészen normálisan hangzik :-)

"Cos Jesus he knows me
and he knows I'm right"

Nem vagyok különösebben vallásos, úgyhogy ennek az idézet valójában inkább a zene miatt szerepel, egészen pontosan azért, mert ugye az előzőekben említettem, hogy nem akarok rögtön a nullából napi 2 óra testedzésre váltani, mert annak nem látom értelmét, úgyhogy inkább a nulla testmozgáshoz képeset elsőként a Falusi dizsi fantázianevű mozgásformát kezdtem el, ami tulajdonképpen annyit takar, hogy úgy 1-1,5 óránként felállok a gép mellől és 12-15 percig régi klasszikusokra lejtek furcsa táncokat (nem tudom, hogy egy openoffice-ban ez mennyire lenne jó ötlet, de én egyelőre főleg itthon dolgozom, úgyhogy nem kísérnek riadt szempárok eme tevékenység közben).

Nyilván ez nem egy borzasztóan kifinomult mozgásforma + amúgy is annyira rossz a mozgásom, hogy nem is bot, hanem inkább gerendalábam van, na de összességébe véve a napi nulla testmozgáshoz képest ez legalább 45-60 perccel több (munka mennyiségtől függően). A Falusi dizsi elnevezésben abszolút semmi sértő nem akart lenni, de olyan számokat hallgatok közben, amik pont ilyen helyeken hallgattunk orrba-szájba a kilencvenes években (amúgy nyilván ezeket mp3 lejátszóba nem hallgatnám, hiszen csilliárdszor hallottam már őket,  de hála a youtube-nak, nyilván megvannak. Néha a klipet is nézegetem közben, igazából csak azt tartom lényegesnek, hogy azalatt a 12-15 perc alatt tényleg végig mozogjak. Ha valakinek esetleg van ötlete, hogy milyen nosztalgia számot érdemes berakni, akkor szívesen fogadom - fogyóban vannak az emlékeim :-)

Pánik: Ma délelőtt egy ügyintézés folytán majdnem túlfeszült a húr, brrr. Csodálkoztam, hogy kibírtam, mert félórára számítottam és kettő lett belőle. Közben próbálok a neten mindenféle okosságot olvasni, de egy csomó olyan dolog van, amire magamtól is rájöttem. Az egész olyan, mintha a szervezetem "kényszerítene" arra, hogy feladjam a rossz szokásaimat, ezért inkább úgy értékelem a dolgot, hogy minden rosszullét a javamat szolgálja. Nyilván van kismillió dolog, ami miatt stresszelek és ez már jóideje így van, de csak úgy "simán" nem változtattam volna magamtól. Például biztos nem szokom le a cigiről (amire sajnos visszaszoktam a kapcsolati hányattatásaim következtéban) illetve a kávéról (aminek sajnos imádom az ízét), de tulajdonképpen mindkettőt hanyagolni kéne. A kávét már sikerült az év elején úgy egy-két hónapra elhagynom, de mivel sokat zabáltam, a reggeli kávé+cigi kombóval kicsit könnyebben ment az emésztés, úgyhogy aztán megint visszaszoktam rá. Most megint azon vagyok, hogy elhagyjam a koffeint + könnyen emészthető ételeket egyek (sok nyers gyümölcs, zöldség), hátha attól javul a dolog.

Ja! És egész hétvégén nem dolgoztam (ami azért nagy szó, mert az elmúlt 2 évben nagyjából 4-5 olyan nap volt, amikor egyáltalán nem dolgoztam,eh...)

Grief of 1000 Nights causes an oppenent to become so depressed that he is frozen for a number of rounds equal to twice the cost.

Azzal kezdeném a történetet, hogy elég volt. Itt a vége, fuss el véle :-)

Dióhéjban bemutatnám életem a blog szempontjából releváns részét és a lényeget, hogy hogyan sikerült nagyjából 3 éve alatt teljesen tönkre tennem mindent, ami én vagyok. Nem ajánlanám követendő példának.

Ez a történet nagyjából azzal kezdődik, amivel minden mese kezdődik: megjelent a herceg a fehér lovon (vagyis valójában csak egy cirmos cicája volt és egyszerű, budapesti vér csörgedezett az ereiben). Szóval szép kis szerelem szövődött kettőnk között, mert én például simán a szegény ember legkisebb lánya vagyok. Éltünk is, mint a mesében vagy 3 évig, semmi különösen említésre méltó nem volt benne, semmi kegyetlen vita, semmi féltékenykedés vagy egyéb rútság, viszont rengeteget nevettünk, császkáltunk, Tolnán és Baranyán is túl. (Most, ahogy ez így leírom, lehet, hogy ez mégis említésre méltó dolog.) De ugye az emberi agy az egy furcsa-érdekes képződmény és az utolsó félévben valahogy eltávolodtunk egymástól. Kölcsönösen. Úgyhogy a szakítás is olyan volt, mint a mesében. 

Utólag jöttem rá, hogy én ezt akkor valahogy nem éreztem véglegesnek. Never say never again. Csak örültem a hirtelen szabadságnak meg hogy most önmegvalósíthatok meg hogy azért szeretjük egymást, csak egy kis lélegzetet veszünk. Aztán kiderült, hogy az úr közben - megjegyzem teljesen kifogásolhatatlan módon - új vizekre evezett (eltelt közben körülbelül 2 hónap). Ez kicsit fájt. Legalábbis azt hittem, hogy csak kicsit. Mert amúgy nem gondoltam rá. Legalábbis azt hittem.

Innentől sikerült önkéntelenül (és önkényesen) sikerült rengeteg hibát elkövetnem. Nyilván nem ez volt az egyetlen oka a leépülésemnek, de nem szeretnék egyszerre sokat nyafogni. (De majd egészséges mennyiségekben adagolom a dolgot, hátha valaki okul belőle.)

A lényeg, hogy az alapból 59 kilós életvidám csini lány, aki bizonyos dolgokban egészen tehetséges eljutotta a kereken 100 kilós (omg), stresszes, pánikrohamos ápolatlan némberig. Jól hangzik, ugye? Most megpróbálok újra olyan lenni, mint voltam, okulva a hibáimból - ráadásul nem a szokásos "holnapra megváltozom" hozzáállással (ez már csak a pánik miatt sem lehetséges), hanem okosan, megfontoltam. No, erről szeretnék írni, hogy milyen voltam, milyen leszek. A vagyokot meg idővel megpróbálom elfelejteni.

Azért egyébként szeretem magam. És örülök, ha más is csatlakozik a küzdelemhez. Együtt mindig könnyebb, azért is döntöttem a blog mellett.