Tracker

Miről is írok?

Több mint három év alatt sikerült tönkre tennem magam. Szép, ugye? Most megpróbálom helyrehozni a dolgot. Fogyás, lélekgyógyítás meg ami jöhet még.

Friss topikok

  • WannabePG: Szia! Mi újság veled? Régen írtál már a blogodba! Remélem minden okés veled, és azóta is frankón á... (2010.11.11. 14:51) #17
  • owyn: @Bellis: Szia! Igen, ezt egy nagyon szórakoztató (és egyben egyelőre elég lesújtó) oldalon csinált... (2010.07.10. 14:35) #14
  • owyn: :-)))) hajrámindenkinek :-))) most nekem sincs nagyon írni, meg egy kicsit el is fogok menni nyara... (2010.06.17. 00:20) #11
  • owyn: @Bellis: Szia! Hát én valahogy úgy érzem, hogy ez a boldogság több rétegű dolog... Mondjuk a te pé... (2010.06.17. 00:17) #1

Linkblog

#1

2010.05.16. 21:56 | owyn | 2 komment

Grief of 1000 Nights causes an oppenent to become so depressed that he is frozen for a number of rounds equal to twice the cost.

Azzal kezdeném a történetet, hogy elég volt. Itt a vége, fuss el véle :-)

Dióhéjban bemutatnám életem a blog szempontjából releváns részét és a lényeget, hogy hogyan sikerült nagyjából 3 éve alatt teljesen tönkre tennem mindent, ami én vagyok. Nem ajánlanám követendő példának.

Ez a történet nagyjából azzal kezdődik, amivel minden mese kezdődik: megjelent a herceg a fehér lovon (vagyis valójában csak egy cirmos cicája volt és egyszerű, budapesti vér csörgedezett az ereiben). Szóval szép kis szerelem szövődött kettőnk között, mert én például simán a szegény ember legkisebb lánya vagyok. Éltünk is, mint a mesében vagy 3 évig, semmi különösen említésre méltó nem volt benne, semmi kegyetlen vita, semmi féltékenykedés vagy egyéb rútság, viszont rengeteget nevettünk, császkáltunk, Tolnán és Baranyán is túl. (Most, ahogy ez így leírom, lehet, hogy ez mégis említésre méltó dolog.) De ugye az emberi agy az egy furcsa-érdekes képződmény és az utolsó félévben valahogy eltávolodtunk egymástól. Kölcsönösen. Úgyhogy a szakítás is olyan volt, mint a mesében. 

Utólag jöttem rá, hogy én ezt akkor valahogy nem éreztem véglegesnek. Never say never again. Csak örültem a hirtelen szabadságnak meg hogy most önmegvalósíthatok meg hogy azért szeretjük egymást, csak egy kis lélegzetet veszünk. Aztán kiderült, hogy az úr közben - megjegyzem teljesen kifogásolhatatlan módon - új vizekre evezett (eltelt közben körülbelül 2 hónap). Ez kicsit fájt. Legalábbis azt hittem, hogy csak kicsit. Mert amúgy nem gondoltam rá. Legalábbis azt hittem.

Innentől sikerült önkéntelenül (és önkényesen) sikerült rengeteg hibát elkövetnem. Nyilván nem ez volt az egyetlen oka a leépülésemnek, de nem szeretnék egyszerre sokat nyafogni. (De majd egészséges mennyiségekben adagolom a dolgot, hátha valaki okul belőle.)

A lényeg, hogy az alapból 59 kilós életvidám csini lány, aki bizonyos dolgokban egészen tehetséges eljutotta a kereken 100 kilós (omg), stresszes, pánikrohamos ápolatlan némberig. Jól hangzik, ugye? Most megpróbálok újra olyan lenni, mint voltam, okulva a hibáimból - ráadásul nem a szokásos "holnapra megváltozom" hozzáállással (ez már csak a pánik miatt sem lehetséges), hanem okosan, megfontoltam. No, erről szeretnék írni, hogy milyen voltam, milyen leszek. A vagyokot meg idővel megpróbálom elfelejteni.

Azért egyébként szeretem magam. És örülök, ha más is csatlakozik a küzdelemhez. Együtt mindig könnyebb, azért is döntöttem a blog mellett.

 

Címkék: story her

A bejegyzés trackback címe:

https://griefofthousandnights.blog.hu/api/trackback/id/tr742008550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bellis 2010.06.15. 11:53:01

Szia!

Nagyon elgondolkodtattál! Valahogy sejtettem, hogy ezek is lehetnek okok nálam is. De valahogy könnyebb volt valamiféle betegségnek tulajdonítanom az elhízásomat. Pedig nálam is volt rengeteg Nagy Szerelem, Nagy Csalódással. Pánik rohamok. Csak a helyzet az után sem változott, hogy összeköltöztem az igazival és megszületett a gyönyörű kislányom és élünk, mint a mesében...

owyn · http://griefofthousandnights.blog.hu/ 2010.06.17. 00:17:52

@Bellis: Szia! Hát én valahogy úgy érzem, hogy ez a boldogság több rétegű dolog... Mondjuk a te példádon levezetve - és simán lehet, hogy nincs igazam, hiszen nem ismerlek - szóval gondolom, mint anyuci boldog vagy, sőt, gondolom az új pároddal, mint pár is boldog vagy, de simán lehet, hogy az első alkalommal azért megsértettek nőiességedben és valahogy nem tudod ezt leküzdeni (ahogy én sem). Szerintem az a legfontosabb ilyenkor, hogy az ember csak is magának akarjon megfelelni. Azt képzelem magamról, hogy ugyanaz a helyes lány vagyok, aki voltam? Akkor le kell nyelni a békát, hogy most nem az vagyok, de az akarok lenni és tudok is az lenni és úgy érzem, hogyha saját magad miatt akarod ezt megtenni, akkor menni is fog - csak meg kell szabadulni attól a zsírból épített védőbástyától :-)
Mindent összevetve, szerintem énekelhetnek a zöld seggű légyről is azzal kapcsolatban, hogy az ember kövéren is boldog lehet, mert szerintem nem. Én mondjuk elég maximalista vagyok a munkámban, szóval jó lenne, ha a kinézetemmel kapcsolatban is az lennék. De most legalább ezen vagyok :-)
süti beállítások módosítása