Elérkeztem a 13. bejegyzéshez és hát.... nem nagyon hiszek a babonákban, de most csak nyafogni fogok. Mert éppen az jár a fejemben, hogy nekem már az életben nem fog sikerülni leadni azt a 30 kilót, amit még kéne, hogy én vagyok a világ legrondább bőrű embere és egyébként is valahogy mostanában folyton nyomott a hangulatom és valahogy nem tudok mit kezdeni magammal. Nem tudom, hogy ezen hogy tudnék segíteni, eh.... valahogy nem tudom kipihenni magam, mert mindig, mire sikerülne valami közbe jön (munka, de főleg mások miatt szívok, sajnos) és az egész folyamat a visszájára sül el.
Most is az volt, hogy tegnap olyan este héttől éjfélig kellett még dolgoznom, ma reggel meg reggel héttől délig, de már majdnem szó szerint hánytam a végén.
Jó lenne, ha valami kilendítene erről a holtpontról, biztosan segítene, ha mozognék vagy valami, de a kötelező körökön kívül képtelen vagyok magamat rávenni bármire is. Egyedül a kajára tudok odafigyelni és hiába vagyok nyafi, nem csábultam el egy negyed kekszre sem, pedig bőven van itthon. Valahogy tényleg szénhidrát undorom lett, azt hiszem, ami nem feltétlenül baj, de lehet, hogy pont amiatt vagyok ilyen nyafi.
Megpróbálok egy kicsit többet aludni, mert szerintem azért is vagyok ilyen letört bilifüle, mert annyira megszoktam, hogy 5-6 órákat alszom, hogy 7-nél többet egyszerűen már nem tudok, pedig régebben a 9 volt az ideális. Szóval szerintem ma 10-kor lefekszem és szorítok, nehogy 5-kor felkeljek, ahogy szoktam.
Pff. Jó lenne már legalább az első 10 kilón túl lenni, attól lehet, hogy jobban érezném magam. Bár reggel olyan lapos volt a hasam, mint már régen....
